Rejtély Szentendrén

A két napja hirtelen Szentendrére utazó Postás Barit egy rejtély szólította a kisvárosba, ahová a hómentes idő ellenére szánkóját is magával vitte. A kutatást a Duna partján kezdte...

...majd a sétány felé fordulva folytatta. Mivel semmi gyanúsat nem észlelt, továbbhaladt.

A Fő téren talált tömeg a bárány feltűnésekor ritkulni látszott, aki így zavartalanul rácsodálkozhatott a tér közepén álló karácsonyfára. A betlehemre már kevésbé, mert agresszíven fényképezkedő, idegen ajkú turisták majdnem belelökték. Mivel nem kívánta átrendezni a jelenetet...

...nyugalmasabb mellékutca felé vette az irányt, ahol az elé táruló látványra rácsodálkozva újult erővel húzta felfelé szánkóját.

A templomdombi kilátás némiképp kárpótolta a hó hiányáért, ám a rejtély megoldását még mindig nem találta.

A Rab Ráby térre érve leheveredett szánkójára, hogy a  gyaloglástól megfáradt tagjait kicsit megpihentesse...

...így már sötétedett, mire felért a Szamárhegyre. A felkiáltójelként magasodó templomtorony és a látszólag lángoló házak nem riasztották el. A nyomok a közelbe vezettek...

...a Dalmát Kávézóhoz, amelynek hívogató fényei egyértelművé tették: ide be kell térni. Szánkójával leparkolt egy asztalon, majd a helyszínen lévő, titokzatosan viselkedő macska vonta magára figyelmét. Postás Barinak az a gyanúja támadt, a hogy a gyönyörű macska valamit dugdos előle, mivel tüntetőleg hátat is fordított neki.

Miközben a bárány egy korsó forró teának dőlve melegedett, váratlanul egy szaloncukor landolt szánkóján. Mire Postás Bari felocsúdhatott volna a meglepetéstől, az asztaltársaság egyik tagja egy mozdulattal elvette, majd megette a zsákmányt. "Ebül szerzett jószág ebül vész el" - gondolta, bár ez esetben a mondást csak féligazságnak tekintette - majd az ismét teher nélküli szánkóval derűsen távozott.